The end ~

~5 év elteltével~

*Fanny szemszöge*

- Emlékszel még Jackson fürdetésére..? - Mosolygott rám Louis, miközben Tommy -t mosdattuk.
- Felejthetetlen élmények egyike.. - Sóhajtottam fel mosolyogva, és magam elé képzeltem azt a napot.
- Hogy bepánikoltál, mikor elfutott.. - Nevetett fel aranyosan.
- Nem volt vicces akkor sem és nem vicces most sem.. - Nyújtottam ki rá a nyelvem. Tommy-t óvatosan kiemeltem a kádból és törölközőbe bugyoláltam. Ha a csengőt amúgy magunktól nem hallanánk, még Jackson is rákontrázott az ugatásával..
- Ezek Lilly-ék lesznek. Töröld meg alaposan és öltöztesd fel normálisan. Lehetőleg ne olyan bénán mint a múltkor.. - Grimaszolt egyet, majd átvette a fiúnkat. Lesiettem a lépcsőn és ajtót nyitottam.
- Sziasztok. - Mosolyogtam rájuk.
- Szia. Késésben vagyunk, szóval sietünk. Köszi még egyszer, hogy bevállaltátok Darcy-t. Este jövünk érte. - Mosolygott rám hálásan Lilly.
- Igazán nincs mit.. - Intettem nekik, majd kézen fogtam a szőkeséget és bevezettem a nappaliba.
- Hol van Tommy ? - Nézett rám kíváncsian.
- Nem sokára jönnek Lou-val együtt. Kérsz valamit inni vagy enni ?
- Nem köszönöm. - Rám mosolygott, majd felmászott a kanapéra és bekapcsolta a tévét. Hihetetlen, hogy 4 évesen már ilyen ügyesek..
- Darcyyy - Futott le a lépcsőn Tommy ölelésre tárt karokkal. A leányzó lepattant a kanapéról és Tommy elé futott. Mindig így üdvözlik egymást..Hihetetlenül aranyosak. Míg a két törpe nevetgélve nézték a mesét, mi Louis-val a konyhában ücsörögtünk.
- Anyu, nem megyünk le a partra ? - Állt meg mellettem csillogó szemekkel Tommy.
- Lemehetünk..Csomagolok pár szendvicset és már mehetünk is.- Beleborzoltam a hajába és neki álltam a szendvicskészítésnek. Louis addig természetesen játszott a kicsikkel. Nem sokat változott az időmúlásával..

- Mehetünk..- Álltam meg előttük kosárral a kezemben.
Míg mi Lou-val kézen fogva haladtunk, a két poronty előttünk futkorászott, Jackson-t kergetve.
A partra érve, a szokásos kis eldugott, békés helyünk felé haladtunk. Odaérve leterítettem a hatalmas pokrócot és az egyik sarkába tettem a kosarat. Louis Felkapta mind  a kettőjüket és a víz felé rohant velük. A gyerekek sikongattak és nevetgéltek.
- Gyere te is! Isteni a víz! - Kiabált ki Lou. Nem kellett 2x mondania.. Felálltam és szaladni kezdtem feléjük. A srácokra tekintettelléve, csak a bokáig érő vízben pancsikoltunk.

Később, míg mi a pokrócon elterülve beszélgettünk, a gyerekek homokvárat építettek. Louis-al többnyire nosztalgiáztunk. Felidéztük a régi emlékeinket.
Hihetetlenül gyorsan telik az idő..Mármint nem csak úgy általánosságban, hanem ma is..Hisz már esteledik.
- Nézd! - Mutattam a 2 kis törpére, akik egymást karolva ácsorogtak, és nézték a naplementét. Miután megörökítettem ezt a pillanatot, Louis vállára hajtottam a fejem, ő pedig átkarolta a derekam. Így figyeltük a lemenő napot, egészen addig míg el nem tűnt.

~

Új blog~

Sziasztok!:)

Nagyon sajnáljuk, hogy nem írtunk befejező részt..A suli miatt nem volt túl sok időnk és ráadásul még nagyon ötletünk sem volt..:ss  Elkezdtük ugyan, de nem jutottunk vele sokra.. Szóval még 1x bocsánat..:|
Kárpótlásként viszont nyitottunk egy új blogot..:)) Előre láthatólag hosszabb életű lesz mint ez.. A legfontosabb tudni valókat elolvashatjátok ott..:)) Már kint van az 1. rész is.
Hálásak lennénk, ha az eddigi olvasóink, az új történetünket is olvasnák..:))

Ps.: Ha tetszik, iratkozzatok fel, kommenteljetek és szavazzatok..:))♥

http://nobodycomparesblogstory.blogspot.hu/

~

Sziasztok! Egy kevésbé jónak mondható hírrel jöttünk..:/ Sok minden hatására úgy döntöttünk, hogy véget vetünk a blognak.. A másik blogunkkal ellentétben, ennek a blognak fogunk írni egy befejező részt..:) Ezt a részt megpróbáljuk minél hosszabbra írni. Szeretnénk megköszönni azoknak, akik időt szántak arra, hogy elolvassák a részeket. Azoknak pedig külön hálásak vagyunk akik tetszikeltek, és még nagyobb hála azoknak akik kommenteltek is!:)

Röviden és tömören ennyi..:') 

30.~

Sziasztok!:) Ez a rész egy kicsivel rövidebbre sikeredett, mivel nagyon kevés időnk volt..:s Mindenesetre reméljük, hogy elnyeri a tetszéseteket!:3 Nagyon, de nagyon örülnénk kicsivel több kommentnek..:$ :DD  Jó olvasást mindenkinek!(:♥                                                                  

                                                                        *Liam szemszöge*

Már egy ideje sétálgattam fel-alá a szobámban, a telefonommal a kezemben. Erősen fontolgattam, hogy felhívjam Danielle-t. De közben rengeteg minden futott végig a fejemben. Mi van ha nem vagyok neki szimpatikus? Mi van, hogy ha nem szeretne velem találkozni..?
Végül félre tettem minden félelmemet és megnyomtam a hívásgombot.
- Igen ? - Vette fel vidáman.
- Szia, Liam vagyok. Arra gondoltam, hogy ha esetleg ma ráérsz..Átjöhetnél..Vagy sétálhatnánk.. - Igyekeztem minél nyugodtabb hangszínt megütni.
- Huhh..Jelenleg teljesen be vagyok havazva..Mennem kéne próbára is..
- Értem.. - Válaszoltam elkeseredett hangon.
- De ha jobban meggondolom.. Azt hiszem eltudom halasztani holnapra a dolgaimat..Szóval szívesen találkoznék veled. - Hatalmas vigyor terült el az arcomon.
- Mit szólnál, ha egy órán belül találkoznánk, mondjuk...A cukrászda előtt ?
- Ott leszek. - Ezzel együtt le is tette a telefont. Hihetetlenül jó kedvem lett. Nem is tudom mi vonz ennyire ehhez a lányhoz..Egyszerűen megfogott. A mosolya..A göndör fürtjei..A csillogó szemei..Úgy tökéletes ahogy van. Dúdolászva hagytam el a szobámat és a konyhába igyekeztem. Úgy terveztem, hogy sütögethetnénk.. Reménykedve nyitottam ki a hűtőt, de az természetesen totál üres volt.. Mit is vártam..Niall mindig mindent megeszik..Különösen reggelente. Néha már-már ijesztő..

A cukrászdához kicsit előbb értem oda, de ez nem is volt nagy gond, mivel pár rajongó felismert, és ameddig Danielle-re vártam, aláírtam pár lapot, posztert és bármit amit még elém nyújtottak. Mindegyikőjükkel csináltam közös képet, majd mikor a göndör hajú lány megérkezett, a Directionerek kedvesen tovább vonultak.
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk bevásárolni, aztán pedig süthetnénk valami sütit. Bemutatnálak a fiúknak is. - Mondtam el tömören a terveimet és ő mosolyogva végighallgatott.
- Én azt tanácsolom, hogy előbb menjünk el hozzátok, válasszuk ki, hogy milyen sütit szeretnénk, és csak azután menjünk vásárolni.
- Rendben. Ha gondolod útközben bemutathatom külön-külön a fiúkat, csakhogy lelkileg felkészülj rájuk.. Elég..Nehéz estek.. - Aranyosan felnevetett, mire elmosolyodtam.
- Hallgatlak. A nevüket azt hiszem tudom..
- Harry, alias fürtöske..Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy rettenetesen perverz..De tekintve, hogy van barátnője, van kin kiélnie a különféle dolgait, szóval nem vagy veszélyben..Louis legfőbb ismertető jele, hogy egy idióta. Ránézésből fel lehet ismerni, mivel legtöbbször csíkos pólóban feszít. Niall-ről a legfontosabb tudnivaló, hogy soha, ismétlem: soha, ne menj a közelébe kajával.Ha mégis megtennéd, garantálom, hogy éhes maradsz..Zayn amolyan tükörmániás..És kifejezetten irritálja, ha valaki felébreszti. Azt hiszem ennyi.
- Wáow..Biztosan eseménydús napjaitok vannak. Várom már, hogy személyesen is megismerjem őket. Bár..A legjobban az 5. tagot szeretném megismerni. - Éreztem, hogy kezdek kipirulni, de szerencsémre már a házunk elé értünk szóval sietősen kinyitottam az ajtót és magam elé engedve, beléptünk a házba.
A nappali felől csatakiáltások hallatszottak.
- Ne..Csak ezt ne..- Elszörnyedve megráztam a fejemet, majd a lánnyal az oldalamon beléptem a nappaliba. Pont ahogy sejtettem...'Szárazföldi kakasviadal'. Louis Harry hátán, míg Niall Zayn hátán vívott harcot szivacskardokkal...
- Meghalsz!- Üvöltött Louis, és egy hatalmasat rávágott Niall fejére. A nézőtéren ültek a lányok, akik már nem igen kaptak levegőt a röhögéstől.
- Zayn, kerüld körbe! - Utasította Niall a saját kis kakasát, aki engedelmesen Harry mögé sietett, így Niall, Louis hátába 'döfte' a 'kardját', mire Louis fájdalmasan felordított és lezúdult a földre. Tekintve, hogy Harry hátáról zuhant, a földre érkezés nem volt számára túl kellemes. Niall eljárt egy győzelmi-ír táncot. Miután lenyugodtak, a mellettem álló lány hangja csendült fel.
- Jézusom, hova kerültem.. - Minden tekintet rászegeződött, és a kijelentésén mindenki felnevetett ismét.
- Üdv köreinkben! - Lépett elé vigyorogva Louis.
- Várj..Kitalálom..Ő Louis.. - Fordult felém mosolyogva a lány.
- Mit mondtál neki rólam..? - Összeszűkített szemmel fordult felém csíkos pólós barátom.
- Ééén..Semmit..
- Azt, hogy idióta vagy. - Mondta ki nemes egyszerűséggel Danielle.
- Te ilyet mondtál rólam.?! - 'Háborodott' fel, majd 'sértődötten' Fanny mellé sétált.
- Egyébként, ő itt Danielle. Danielle ők itt : Lilly, Harry, Carmen, Zayn, Caroline, Niall, Fanny, és Louis. - Mutattam be őket szépen sorban.
Miután mindenkivel váltott pár szót a konyhába mentünk és odaadtam neki a receptkönyvet, hogy válasszon ő. Már egy ideje lapozgatta, mikor felnevetett.
- Ez mégis micsoda..? - Tartott felém egy lapot, amit el is vettem. 'Kukis süti' .. Harry..Ez abnormális..
- Harry! - Kiáltottam fel.
- Mi van ? - Kiabált vissza rekedt hangon a nappaliból.
- Kukis süti.?! Ezt te komolyan gondoltad ?? - A mellettem álló lány már a hasát fogta. A nappaliban is felcsendült Niall megszokott nevetése és sorra a többieké.
- Tedd vissza! - Kiabált röhögve Harry.

- Te perverz állat.. - Nevetve tettem vissza a könyvbe a lapot.
- Egyébként mit szólnál ehhez ? - Tartotta felém ismét a könyvet.
- Jól néz ki. Mi kell hozzá ?
- Cukor, vaj, csoki..Meg még ez-az. Leírom egy cetlire. - Ahogy azt mondta, le is írta, majd miután felvettük a fiúk rendelését, el is indultunk a boltba.
***
Már minden hozzávaló az asztalon sorakozott. A fiúkat kitiltottuk a konyhából, különösen Niall miatt..
- Oké..Akkor először is..Olvasszuk fel a csokit. - A tűzhely elé sétált és pontosan mindent úgy csinált, ahogy az le van írva.
- És én mit csináljak ? - Álltam mellé.
- Verd fel a tojásokat. - Mosolygott rám aranyosan.

***

- És íme a remekmű! - Vigyorgott rám elégetten, miután az utolsó simításokat is elvégezte

                                                                       *Lilly szemszöge*

Míg Liam-ék sütögettek, mi filmet néztünk. Mivel a konyhából ki vagyunk tiltva, és persze kétlem, hogy lenne gumicukor a házban, gondoltam elmegyek a kisboltba.
- Elugrom a boltba. - Súgtam Harry fülébe, hogy a többieket ne zavarjam a filmnézésben.
- Elkísérlek. - Mosolygott rám.
- Csak gumicukorért megyek..Nem lesz semmi bajom..Tekintve, hogy a gumimacik nem a polcok tetején sorakoznak..
- Biztos ne menjek ?
- Biztos. Nézd csak nyugodtan a filmet. Sietek. - Mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára, majd a többiektől is elköszöntem, és elindultam.

Már az 5. zacskó gumicukrot emeltem le, -mivel gondoltam nem leszek bunkó és veszek a többieknek is- mikor megláttam Jason-t. Látszólag ő is észre vett engem, de úgy csinált, mintha meg se ismert volna..Még leemeltem 5 zacskót és a fiú után siettem.
- Te kerülsz engem ? - Állítottam meg vigyorogva.
- Én nem..Vagyis de..- Túrt zavartan a hajába.
- Ugyan miért ?
- Harry.. - Sóhajtott fel. A név hallatán kikerekedtek a szemeim..Már az is megfordult a fejemben, hogy netán Harry felkereste..
- Történt valami amiről nem tudok ? - Kérdeztem rá óvatosan.
- Nem, dehogy. Csak hát a vak is látja, hogy ki nem állhat.. - Épp' válaszolni szerettem volna, de egy ismerős hang megelőzött.
- Ahha..Szóval azért nem kísérhettelek el, mert találkoztál vele.. - Megfordultam és szembetaláltam magam két igen dühös szempárral.
- Én csak..
- Ne..Hagyd..Tudod nagyon jól, hogy utálom mikor a közeledben van..Te meg még találkozgatsz vele a hátam mögött..Hát ez igazán remek.. - Szemében már nem csak düh, hanem szomorúság is bujkált. Meg sem várta míg megszólalok, csak elrohant.
- Harry! - Kiáltottam utána, majd reménytelenül felsóhajtottam. - Nekem most mennem kell..- Visszafordultam a szótlan sráchoz, aki csak egy aprót bólintott. A könnyeimmel küszködve tettem vissza minél hamarabb a gumicukrokat, aztán pedig villámgyorsan elhagytam a boltot. Fogalmam sem volt merre találom meg Harry-t.. Az utcákat járva legördült egy-egy könnycsepp az arcomon. Lehajtott fejjel kullogtam. Az üzletsorok előtt sétáltam el, mikor valakibe sikeresen beleütköztem.
- Bocsánat. - Fordultam utána, de mintha észre sem vett volna. Sétám során először emeltem fel a tekintetem és meg is pillantottam egy tetoválószalont. Támadt egy ötletem. Lehet, hogy őrültség..De abban a pillanatban semmire sem vágytam jobban. Egy halvány mosollyal az arcomon léptem be az üzletbe.
- Heló. Miben segíthetek ? - Sétált elém egy agyontetovált kopasz csávó.
- Egy betűt szeretnék a bal csuklómra..
- A mérettől függően 20-26 között megcsináljuk. Az egyik kolléga most amúgy is szabad.
- Kb ekkorát gondoltam.. - Határoltam be egy kisebb területet a csuklómon. A srác bólintott, majd egy nálam nem sokkal idősebb lányhoz vezetett.
- Szóval..Mit is szeretnél pontosan ? - Nézett rám a lány.
- Egy 'H' betűt. - Mosolyodtam el.
- Első tetoválásod lesz ? - Bólintottam. - Ez esetben készülj fel rá, hogy valószínűleg eléggé fog majd fájni..

1 óra tömör fájdalom..Végig Harry járt a fejemben..A vége fele mondjuk már annyira nem volt húzós a dolog, de jó párszor bekönnyeztem.. Mindenesetre remek munkát végzett a lány.
- A kötést még egy fél óráig minimum hagyd rajta.. Fizetni a nagyfőnöknél tudsz.. - Eleresztett felém egy mosolyt és a fejével a pult felé bökött. Miután kifizettem, elindultam a park egyik legeldugottabb helyére. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy ott kitudom üríteni a gondolataimat.. Épp a 'fám' felé tartottam, mikor már messziről megpillantottam a göndör fürtöket. Nem hittem a szememnek. Sosem gondoltam volna, hogy Harry tud erről a helyről.. Halkan közeledtem felé, de ráléptem egy ágra, aminek hatására meghallott és felkapta a fejét. Szemei vörösek voltak, ami láttán teljesen összeszorult a szívem. Megálltam tőle egy méterre és csak csendeben meredtünk egymás szemeibe. Egy idő után tekintete végig szaladt rajtam és megakadt a csuklómnál. Arcára ijedség ült ki.
- Mi..Mi történt a kezeddel ? - Kérdezett rá félve. Közelebb léptem és letérdeltem vele szembe. Mosollyal az arcomon emeltem le óvatosan a kötést. Harry-nek ismételten könnybe lábadtak a szemei, majd szorosan magához ölelt. Ott ültünk egymás karjaiban a nagy tölgyfa alatt.
- Olyan hülye vagy.. - Suttogta mosolyogva. - Nagyon fájt ? - Gyengéden végigsimított rajta.
- Nem annyira, mint az a tudat, hogy majdnem elvesztettelek. - Arcomon legördült egy könnycsepp, amit óvatosan letörölt, majd megcsókolt.

29.~

Sziasztok!:D Legelőször is..Túl léptük a 10ezer(!) látogatót..*o* Ez nekünk hihetetlenül sokat jelent.:DD Emellett biztosan észre vettétek, hogy nem tesszük ki a díjakat amiket kapunk..Előbb-utúbb sor kerül arra is..:D Bár az előző rész nem kapott túl sok tetsziket, reméljük, hogy ez a rész már jobban elnyeri a tetszéseteket.:) Továbbra is kíváncsian várjuk a véleményeket! Jó olvasást mindenkinek!:3♥

*Lilly szemszöge*

Érdekesen ébredtem fel.. Bár én viszonylag kényelmesen aludtam a kanapén, a többiekről ez nem mondható el.. Zayn végül is félig a kanapén volt.. Louis a szoba közepén terült el, rajta pedig Fanny szunyókált. Harry a fotelben ülve szuszogott. Niall a kanapénak dőlve horkolt, Carly-val az ölében. Carmen is Zayn mellett feküdt. Egyedül Liam-et nem láttam sehol. A fejem szörnyen hasogatott, szóval a többieket és az ilyen-olyan piás üvegeket kikerülve, kitotyogtam a konyhába.
- Jó reggelt. - Köszöntem az épp' kávét fogyasztó Liam-nek.
- Ha neked a délután egy még reggelnek számít, akkor neked is. - Mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy csésze forró kávét. Megköszöntem neki és helyet foglaltam az egyik széken.
- Hogy van a bokád ? - Ohh, tényleg..A bokám.. Már el is felejtettem.
- Jobb mint új korában..- Miután sikeresen elfogyasztottam az energiát adó löttyöt, felvánszorogtam az emeletre és bezárkóztam a fürdőszobába. Mikor megláttam a tükörképem, szabályosan megijedtem magamtól.. Elég kemény buli lehetett tegnap.. Egy kiadós tusolás után még rendbe szedtem magam, és újult erővel mentem vissza a többiekhez. Már kezdtek éledezni..
- Fáj a fejem.. - Nyöszörgött Fanny.
- Hol vagyok..? - Ült fel Louis és félig csukott szemmel körbenézett..
- Mi a.. - Mordult fel Zayn, miután megfordult és lecsúszott a kanapéról. Liam-el egymásra néztünk és bólintottunk. Besiettünk a konyhába és lefőztünk egy csomó kávét. Mindenkinek adtunk egy-egy csészével és miután ők is magukhoz tértek, egyesével elmentek lefürödni.
- Szerinted ezt ki fogja feltakarítani..? - Kérdeztem a mellettem álló Liam-et, miközben felmértem a terepet.
- Kiváló kérdés..Majd hívunk egy takarítóbrigádot.. - Gondolkodott el.
- Remek ötlet. - Vigyorogtam rá.
Eszembe jutott, hogy haza kéne ugrani a koncertjegyekért.. Végül is most van fél 3.. A helyszínre 7re kell odaérni.. Az az van még 4 óránk..
- Min gondolkodsz..? - Hallottam meg Fanny hangját.
- A ma esti programunkon.. - Mosolyogtam rá.
- Még egy buli..?
- Inkább egy koncert.. - Néztem rá titokzatosan.
- Kinek a koncertje ? - Csillant fel a szeme.
- Conor.......Maynard.
- Neee..
- Deee.
- És mikor ? - Már tisztára fel volt pörögve..
- Ma este 7kor.
- Ez esetben én most hazamegyek készülődni..Siess te is! - Fenyegetően nézett rám.
- Jó, jó..Sietek.. - Forgattam meg a szemem. Úgyse fogok sietni..Nem szeretek sietni..
- Na megkeresem Lou-t , elköszönök és megyek is.. - Vigyorogva haladt a lépcső felé. Szeretem mikor ilyen vidám.

- Harry! - Kiáltottam rá, miközben a konyhába igyekezett.
- Igen ? - Nézett vissza az ajtóból mosolyogva.
- Nem megyünk el sétálni ? - Sétáltam oda hozzá.
- Elmehetünk. - Átölelt és egy puszit nyomott a homlokomra. Mivel még a tegnapi ruhámban voltam, és odakint elég hűvös volt, Harry adott kölcsön egy pulcsit.

***
Már egy ideje sétálgattunk a parkban, mikor egy nagyobb lány csoportot véltünk felfedezni.. Harry nagyot nyelt.
- Futnunk kell..
- Nem..Tény és való, hogy a bokám már egész jól van..De a futás még tökéletesen működő lábakkal is nehézkes számomra.. És nem fogsz belehalni 1-2 autogramba és képbe..
- De Lilly.. - Komolyan úgy duzzogott mint egy kisfiú..
- A kedvemért.. - Pislogtam rá a lehető legaranyosabban.
- Tudod, hogy ha így nézel rám akkor nem tudok nemet mondani..
- Tudom. - Mire a beszélgetésünk végére értünk, sikítozó lánysereg futott felénk.
- A fa mellett megvárlak.. - Mutattam egy fára és hamar oda is siettem. Félő volt, hogy eltaposnak. Elgondolkodtam..Tulajdonképen most bedobtam a barátomat a 'cápák' közé.. Egy két rajongót komolyan nem értek.. Az egyik csaj már olyan szinten bőgött, hogy félő volt, hogy elájul.. Egyre több és több lány gyűlt össze.. Éppen magamat szidtam amiatt, hogy nem a futást választottam, mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
- Szerinted életben hagyják..? - A hang gazdája felé fordultam.
- Remélem.. - Mosolyogtam Jason-re.
- Látom meggyógyult a lábad.
- Szerencsére..Egyébként.. Bocsi, hogy tegnap olyan bunkón viselkedett veled..
- Ugyan.. - Vonta meg a vállát mosolyogva.
- Ez nem volt szép tőled.. - Kullogott oda hozzánk Harry.
- Sajnálom.. Nem tudtam, hogy ennyien lesznek.. - Néztem rá bocsánatkérően.
- Na mindegy..Mehetünk ? - Mosolygott rám. Feltűnően semmi be sem vette Jason-t.. Mindent tudó nézésemet bevetettem.. Felsóhajtott majd a fiú felé fordult.

                                                                   
- Szia Jason, örülök, hogy ismételten összefutottunk. - Fapofával mondta végig, majd a végén magára erőltetett egy idétlen vigyort.
- Azt hiszem én most megyek. - Mosolygott rám, de tudtam, hogy eléggé kellemetlenül érzi magát. Intettem neki, majd szemforgatva én is elindultam a másik irányba.
- Most meg hova sietsz ? - Állított meg Harry.
- Mi a franc bajod van neked ? - Förmedtem rá. - Miért nem tudsz hozzá legalább egy kicsit is kedves lenni..? - Szólaltam meg ezúttal sokkal nyugodtam hangnemben.
- Én próbálok..De nehéz..Ne haragudj.. - Szemeiben megbánást véltem felfedezni, és ettől már teljesen megenyhültem..
- Ezt majd még megbeszéljük..De most haza kell mennem, mert Fanny ki fog nyírni..
- Elkísérlek. - Úton hazafelé nem igen szóltunk egymáshoz, úgyhogy volt alkalmam végig gondolni ezt a dolgot..Végül is nem haragudhatok rá csak azért mert féltékeny..

- Haragszol..? - Kérdezte bátortalanul, mikor a házunk elé értünk.
- Nem. - Eleresztettem felé egy mosolyt és egy puszit nyomtam a szájára. Elmosolyodott és szorosan magához ölelt.
- Lilly..- Harry-vel az ajtó felé fordultunk ahol Fanny dühösen ácsorgott.
- Aszt hiszem neked most menned kell.. Majd hívlak. - Köszönésképpen még megcsókolt, majd elindult, én pedig besiettem a házba.
- Hogy is gondoltam, hogy sietni fogsz.. - Forgatta meg a szemeit Fanny.
- Nyugi már.. Még bőven van időm.. - Mondtam, miközben már a szekrényemben kotorásztam.
- 2 órád van. Ez idő alatt el kell készülnöd!- Szólt rám szigorúan. Elég ijesztő tud néha lenni.. Bár igaza van.. 2 óra nem túl sok.. 

Miután magamra kaptam a választott ruhadarabokat és kisminkeltem magam, átsétáltam Fanny-hoz.

 ~Fanny ruhája~

(Koncert helyszíne)

                                                                    *Fanny szemszöge*

Mikor odaértünk a helyszínre már teljesen fel voltam pörögve. Az a rengeteg lány..Csöppet ijesztő volt.. De tekintve, hogy backstage jegyünk volt, a biztonságiak biztonságban eljuttattak minket az első sorba. Néhányan felismertek minket, ők valószínűleg directionerek lehettek. A legnagyobb meglepetésként az ért minket, hogy jó páran még 1-1 aláírást és közös képet is szerettek volna velünk. Izgatottan vártuk, hogy Conor a színpadra lépjen. A leginkább talán azt vártam, hogy személyesen is tudjak vele beszélgetni...
Felcsendült egy ismerős dallam, és Conor meg is kezdte a koncertezést a Vegas Girl című számával.

***

- Ez egyszerűen Isteni volt! Alig várom, hogy beszélgethessek vele! - Áradoztam vigyorogva Lilly-nek, amíg ő csak mosolyogva hallgatott. 2 nagydarab testőr jött velünk be egy kisebb szobába.
- Sziasztok. - Fogadott minket mosolyogva a fiú, majd átölelt minket és kaptunk tőle 1-1 puszit. Szimpla baráti gesztus. Bár teljesen oda voltam a zenéjéért, nem olvadtam el az érintésétől..
- Szóval..Te vagy Louis Tomlinson barátnője és egyben a szülinapos..Te pedig Harry Styles barátnőjének mondhatod magad..Igazam van ? - Gondolkodó arccal mutatott először rám aztán Lilly-re, végül pedig egy reményteli pillantást vettet felénk.
- Pontosan. - Bólintottunk Lilly-vel egyszerre. Egész sokat beszélgettünk ebben a röpke 10 percben.

- Nos..Mivel elég kevés időnk volt megismerkedni..Mit szólnátok hozzá, ha egyszer valamikor összefutnánk? Mostanában úgy is sűrűn kell majd járnom London utcáit. - Mosolygott kedvesen. Be kell vallanom, hogy jó ötletnek tartottam. Jófej srác és szívesen összebarátkoznék vele.

(Hétfő reggel)

És ismét hétfő..Újabb fárasztó hét..Nem tanultam semmit..Semmi kedvem felkelni..
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben erőt gyűjtöttem a puha takaró alatt. Egy sóhaj kíséretében végül kikeltem az ágyból és a fürdőbe csoszogtam. Megmostam az arcom, majd a fogaimat is. Visszalépkedtem a szobámba és magamra kaptam pár ruhát, ami épp' a kezembe akadt.

Hajamat kivasaltam, és tekintettel az iskolai szabályokra, semmi sminket nem kentem magamra. Táskámba beleszórtam a könyveimet, telefonomat a zsebembe süllyesztettem, majd lementem a konyhába. Kivettem a narancslevet a hűtőből és lassú mozdulatokkal töltöttem ki egy keveset a poharamba.
- Jó reggelt, húgi. - Bökött oldalba Stan.
- Neked meg mitől van ilyen jó kedved már hétfő reggel..? - Kérdeztem élettelen hangon, miközben inni kezdtem.
- Ma ideutazik Sarah. - Vigyorgott a képembe, mire én megforgattam a szemeimet. Apropó..Ha nem emlékeznétek Sarah volt az a híres csajszi akivel Stan megcsalta Caroline-t. Nem gondoltam, hogy valaha ezt mondom..De jelenleg Carly mellett állok és nem tudom felfogni, hogy a bátyám ilyenre volt képes..Mindenesetre most mindketten boldogok és ez a lényeg.
- Reggelt. - Érkezett meg Lilly is, és kb ő is olyan kómás volt mint én.
- Legyen jó napotok. - Stan vigyorogva összekócolta Lilly haját és felsétált az emeletre.
- Ennek meg mitől van ilyen jó kedve..? - Kérdezte morcosan a mellettem álló szőkeség miközben a haját igazgatta.
- Sarah ma ideutazik! - Közöltem vele úgy mint valami nagyszerű hírt, de a végén szemforgatva felsóhajtottam.
- Hát ez..Igazán remek..

Mire odaértünk a suliba, már feléledtünk. A múlthét még egyáltalán nem volt vészes, viszont ez a hét már keményebbnek bizonyult..
- Milyen óránk lesz..? - Kérdeztem Lilly-t miközben a szekrényemben pakolásztam.
- Azt hiszem töri.. - Vonta meg a vállát. Kivettem a töri könyvemet, majd becsaptam a szekrényajtót.
- Kiváló óra egy kiadós alváshoz. - Mondtam 2 ásítás között. A csengő hangjára bevonultunk a terembe és helyet foglaltunk leghátul.
Már remekül elhelyezkedtem, mikor meghallottam a nevemet..Mi az, hogy már hétfő első órában felelnem kell?! Felháborító. Kisétáltam a tanárhoz, majd nagy nehezen összeszedtem egy hármast..Csoda, hogy ennyire futotta, hisz otthon még csak ki sem nyitottam a könyvet..
Az utolsó órámon ültem, amikor megrezzent a zsebem. Tekintve, hogy hátul ültem, nem okozott gondot, hogy megnézzem a telefonomat. "Most végeztünk a stúdiózással..Hulla vagyok és gondolom te is..Viszont van egy jó ötletem délutánra.;) hívj fel ha végeztél.:)♥xx" Akaratlanul is elmosolyodtam és csak még inkább vártam az óra végét.

A teremből kilépve máris hívtam Lou-t, aki mindössze 2 csörgés után fel is vette.
- Nos, mit terveztél ? - Kérdeztem mosolyogva, miközben a szekrényemből kivettem a szükséges cuccaimat.
- Mit szólnál ahhoz, hogyha elmennénk moziba ? - Már majdnem rávágtam, hogy igen, mikor eszembe jutott, hogy holnapra rengeteg tanulni valóm van...
- Nem lehet.. - Válaszoltam végül szomorúan.
- Miért ? - Hangja csalódottságot tükrözött.
- A sulis élet nem a legkönnyebb.. - Sóhajtottam fel.
- Megnézünk egy filmet..Kicsit sétálgatunk és együtt tanulunk majd nálatok.
- Nem is rossz ötlet Tomlinson.. Nemsokára nálatok vagyok. Szeretlek. - Megvártam míg ő is elköszön, majd kinyomtam és gyors léptekkel indultam el. Lilly még szerencsétlenkedett a kávéautomatával így őt ott hagytam..

***

Míg Lou a jegyeinket intézte, leültem egy padra és vártam.
Miután végzett, pár lány felfigyelt rá, szóval míg ő autogramokat osztogatott, én vettem popcornt és kólát. Mivel Louis a Ted című filmet választotta, jó kedvben nem volt hiány. Rengeteget röhögtünk a film alatt, párszor ránk is szóltak, de ez minket csöppet sem érdekelt.

                                                                   *Louis szemszöge*

- Mit kell tanulnod ? - Kérdeztem a mellettem ülő lányt, miközben befordultam az utcájukba.
- Biosz, Irodalom, Matek, Fizika..- Sorolta elkeseredetten. Őszintén szólva reménykedtem benne, hogy ennél azért kevesebb tanulni valója lesz, mert akkor más is belefért volna még az estébe...Jó, oké ez egy igen perverz gondolat volt..

- Mivel kezdünk ? - Huppantam le az ágyára.
- Őőőő..Biosz.. - Elővett egy könyvet, ledobta az ágyra, majd ő is felült törökülésbe. Fellapozta a könyvét, haját pedig a füle mögé tűrte. Annyira gyönyörű volt. Legszívesebben azonnal nekiestem volna ajkainak, de nem tehettem hisz akkor miattam kapna szar jegyeket..Végül úgy döntöttem, hogy egy kicsit önző leszek és kisajátítom magamnak.. Egy hirtelen mozdulattal becsuktam a könyvet, mire kérdőn nézett rám.
- Én azt épp' olvastam.. - Mutatott a csukott könyvre. Ahelyett, hogy bármit is mondtam volna, megcsókoltam. Nem úgy tűnt mintha ellenére lenne, mivel igen szenvedélyesen csókolt vissza.Óvatosan eldöntöttem az ágyon, és a nyakát kezdtem el puszilgatni.
- Nekem tanulnom kéne.. - Motyogta csukott szemmel. Mintha meg sem hallottam volna szavait, egy gyors mozdulattal levarázsoltam róla a fölsőjét.
***
- Sűrűbben is tanulhatnánk együtt.. - Mosolygott rám, miközben öltöztem fel. Csak elvigyorodtam.
- Csak szólsz és én máris itt termek. - Kacsintottam rá egy féloldalas mosollyal.
- Szavadon foglak.. - Nevetett fel aranyosan.

28.~

Sziasztok!:D Hosszú idő után, meghoztuk a részt.:DD A tetszikek száma azt bizonyítja, hogy még mindig olvassátok a blogot, annak ellenére, hogy csak ilyen ritkán tudunk részekkel szolgálni..:)) Annyit szeretnénk kérni, hogy ha lehet akkor mindig írjátok le a véleményeteket. Ha valami nem tetszett az főleg, hogy tudjunk javítani a hibáinkon..:) Szóval írjatok.:3 Jó olvasást mindenkinek!^^♥

                                                                        *Lilly szemszöge*

Tekintve, hogy szombat van ismételten sokáig aludtam. Az ágyból kikelni még túlságosan lusta voltam, ezért csak fetrengtem és gondolkodtam. Holnap lesz Fanny szülinapja.. Mikor pár héttel ezelőtt megláttam, hogy Conor Maynard koncertezni fog Londonban, rögtön tudtam mi az ideális ajándékom számára..Az már csak hab a tortán, hogy holnap lesz a koncert. A jegyek pár a fiókomban pihentek, gondosan elrejtve Fanny elől. A többiekkel kiagyaltunk ma estére egy baráti körű szülinapi 'bulit' számára. Louis-al elmentek sétálgatni a partra meg ide-oda, szóval van időnk bőven készülődni. 

Ránéztem az órámra és kikeltem a kuckómból. Ugyanis enyém a feladat, hogy elmenjek bevásárolni.

Tekintve, hogy hétvége van és egész nap csak sütögetünk és nappalit díszítünk, csak egy fekete cicanadrágot és egy bő, kék rövid ujjút kaptam magamra. Hajamat lófarokba fogtam. Lesiettem a lépcsőn, elvettem egy kis pénzt a 'családi kasszából', belebújtam a cipőmbe és már indultam is a közeli kisboltba.

Már minden szükséges cucc a kosárban volt kivéve a cukor.. Persze, hogy a legfelső polcra kell rakniuk..Miért is ne.. Éreztem, hogy magassarkúban kellett volna jönnöm.. Tekintve, hogy nem volt körülöttem senki és utálok segítséget kérni, gondoltam megoldom egyedül is.. Volt pár kartondoboz a polcok előtt szóval egyet arrébb húztam és ráálltam. Kicsit megbillent, de időben egyensúlyba hoztam magam.. Tekintve, hogy igen szűkösen vannak a sorok, valaki nekem jött, miközben még mindig ügyeskedtem, ezzel elvesztettem végleg az egyensúlyom és elborultam...
- Úristen! Ne haragudj! Jól vagy ? - Guggolt le mellém egy srác és teljesen kétségbe volt esve.
- Nincs semmi.. Csak egy kicsit fáj a bokám..De túlélem. - Mosolyogtam rá. Nagy lendülettel akartam felállni, de amint a bokámra nehézkedtem, a fájdalom belenyilallt az egész lábamba, és ha nem áll még mindig mellettem a fiú, akkor tuti visszazuhanok..
- Szerintem látnia kéne egy orvosnak..
- Csak meghúzódott..Majd otthon pihentetem és máris el fog múlni.. - Legyintettem, bár én se gondoltam komolyan..Mindössze reménykedtem, mivel a mai és a holnapi nap igen fontos..
- Te tudod..- Csóválta rosszallóan a fejét. - Egyébként, hogy hívnak ?
- Lilly..És téged ? - Mosolyogtam vissza rá. Egész szimpatikus volt.
- Jason. - Mosolygott ő is.
- Nos, Jason.. Ha már így összeismerkedtünk.. Nagy kérés lenne, hogy levedd nekem azt a cukrot..? - Mutattam a polcra. Halkan felnevetett és leemelte. - Köszönöm. - Kivettem a kezéből és a kosárba helyeztem. Most már csak haza kéne jutnom..Vagyis a fiúkhoz..
- Hazakísérlek.. Már ha nem gond..Elég szarul érzem most magam a bokád miatt.. És a szatyor is tuti nehéz lesz..- Sétált mellettem miközben a pénztár felé sántikáltam.
- Hát ha nincs jobb dolgod, akkor hálás lennék a segítségedért.. - Mondtam miközben már fizettem.
Elvette a szatyrot, és felém tartotta a kezét, hogy karoljak belé. Sejtettem, hogy ebből még akár lehet egy olyan címlap is, hogy 'Harry Styles barátnője félrelépett' , de tekintettelléve a bokámra ez most abszolút nem érdekelt..Harry tudja, hogy soha nem csalnám meg.
Útközben mesélt egy kicsit magáról, ezzel elterelve a gondolataimat a sajgó bokámról.

- Szóval ezért voltál olyan ismerős.. - Szólalt fel, amint a fiúk háza elé értünk és megpillantottuk Zayn-t és Harry-t. - Te vagy Harry barátnője, nem ? - Kérdezte vigyorogva.
- Személyesen. - Bólintottam mosolyogva. Ekkor már Harry is észre vett minket. Odasietett hozzánk.
- Mi történt ? - Nézett rám aggódóan.
- Megöleltem a földet..Neki köszönhetően..Aztán neki köszönhetően sikerült haza jutnom.. - Mutattam mosolyogva a mellettem állóra.
- Megütötted valamid ? - Nézett még  mindig ugyanúgy.
- Nem, dehogy..Csak viccből nem állok a lábamra és viccből szeltem át a várost a karjai között..Erről jut eszembe..Ne foglalkozz az újságokkal.. - Harry átváltott szúrós nézésre és a mellettem álló fiút méregette.
- Köszönöm, hogy hazakísérted..Most már te is hazamehetsz.. - Dobott felé egy hatalmas átlátszó műmosolyt, majd nem éppen kedvesen kivette a kezéből a szatyrot és átkarolta a derekam. Teljesen meglepődtem.. Lehámoztam magamról a kezét és kérdőn néztem rá.
- Köszi szépen.. Örök hála'. - Mosolyogtam vissza Jason-re, aki csak féloldalas mosollyal bólintott, majd intett és elindult.
- De hát azt mondtad, hogy miatta estél el..Most miért hálálkodsz neki..? - Hadonászott a kezeivel Harry.
- De nem hagyott ott.. És egyáltalán mi bajod van..? Csak hazakísért.. - Megforgattam a szemeimet és drámai távozásra készültem, de megfeledkeztem a lábamról..
- Várj.. - Szólalt meg most már sokkal nyugodtabb hangon és szorosan magához ölelt. Hirtelen felkapott az ölébe. Kezeimet nyaka köré fontam és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. Mosolyogva vitt be a nappaliba, ahol már mindenki bent tevékenykedett.
- Sicc.. - Biccentett a fejével a kanapén elnyúló Liam-nek.
- Mi történt ? - Kelt fel Liam, Harry pedig lerakott a kanapéra.
- Bolti baleset..Viszont..Így nem tudok elmenni a tortáért.. Elmennél helyettem, kérleeek..? - Néztem rá bociszemekkel.
- Persze. - Mosolygott rám kedvesen és már indult is. Utána kiabáltam még egy köszit, majd a lányok körém gyülekeztek. Caroline és Carmen is kíváncsian hallgatta a történetet, Harry pedig inkább a konyhában tevékenykedett.. Tisztában voltam vele, hogy féltékeny..
- Megnézem Harold-ot.. - Vigyorogtam a lányokra, majd óvatosan kitipegtem a konyhába. Nem vett észre ezért csak hátulról átöleltem. Kicsit megrezzent, majd a mellkasán összekulcsolt kezeimet kezdte el simogatni. Egy kis ideig csak így ácsorogtunk, mikor mosollyal az arcán szembe fordult velem.
- Pihentetned kéne..
- De hiányoztál.. - Biggyesztettem le az ajkamat. Halkan felnevetett, majd gyengéden megcsókolt.

                                                                        *Liam szemszöge*

Már egy kis ideje várakoztam a cukrászdában, mikor meghallottam egy nagyon ismerős hangot.. A bejárat felé pillantottam és megláttam Őt. Nem hittem a szememnek. Mikor felém nézett integettem neki, mire elmosolyodott és elindult felém.
- Szia. - Köszönt miközben leült mellém.
- Sajnálom amiért csak úgy otthagytalak a díjátadón.. - Kezdtem bele, de leintett.
- Semmi gond. Mi járatban ? - Kérdezte kedvesen.
- Az egyik barátomnak lesz szülinapja.. - Ekkor meg is hozták a becsomagolt tortát.
- Danielle, nem jössz ? - Jött oda hozzá az egyik barátnője.
- Nekem most mennem kell, örülök, hogy összefutottunk. - Szerencsére most eszembe jutott, hogy elkérjem a telefonszámát.
- Várj ! - Siettem utána. - Megadnád a számod ? - Kérdeztem félénken. Előkotort a táskájából egy papírt és egy tollat, majd pillanatok alatt leírta a számát. - Köszi. - Mondtam, miközben a papírt a zsebembe csúsztattam. Ő csak rám mosolygott, majd elindult a barátnőivel. Visszamentem a dobozért, kifizettem és már siettem is hazafelé. A ház előtt Zayn és Carmen nevetgélt, mialatt Zayn egy cigarettát szívott. Köszöntem nekik, majd besiettem a házba. Letettem a tortát, és besegítettem a díszítésbe.
Caroline és Lilly valamiféle sütiket készítettek, Niall pedig vágyakozva figyelte a készületben lévő finomságokat.
- Inkább tedd hasznossá magad.. - Veregette hátba Harry az imént említett személyt, akit ezzel sikeresen kizökkentett az álmodozásból. Niall sóhajtott egyet és ős is jött pakolászni, díszíteni.

                                                                 *Louis szemszöge*

- Szerintem Jackson már teljesen kifáradt.. - Szólalt meg Fanny egy óra séta után.
- Akkor mi lenne, ha elmennénk hozzátok ?
- Miért nem megyünk inkább hozzátok..? Biztos jó a hangulat..
- Mert kettesben szeretnék lenni veled.. - Lényegében igazat mondtam..Jó hangulatban meg amúgy is lesz része este.
- Hátjóó.. - Mosolygott fel rám. Szembefordult velem, én pedig teljesen elvesztem a szemeiben. Mint általában.. Közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. Azonban hallottunk egy nagy loccsanást és mindketten a hang irányába kaptuk a fejünket. Jackson remekül eljátszadozott egy pocsolyában..
- Basszus... - Kapott a fejéhez Fanny, majd üldözőbe vette a kutyát. Remekül elszórakoztam..
- Én mondtam, hogy ne vedd le róla a pórázt.. - Kiabáltam utána vigyorogva.
- Inkább gyere és segíts.. - Odakocogtam mellé. - Esetleg be kéne kerítenünk..Nem gondolod..?! - Nézett rám lenézően.
- Jól van na.. - Tettem magam elé a kezeimet. - A bokorból fogok rátámadni..
- Louis..
- Oké, oké.. Egyébként hol van..? - Néztem körbe.
- Nenenenenene.. - Forgolódott kétségbeesetten. Most már nekem sem volt annyira nevethetnékem..
- Ne parázz be..Nem juthatott messzire..Elvégre duci és csak ugrándozni tud.. - Vontam meg a vállam a mondatom végén.
- Nem..Nem vagy vicces.. - Forgatta meg a szemeit.
- Óóó dehogyis nem.. Hát nézd máár'..Visszajött. - Mutattam a távolba, ahonnan Jackson közeledett. - És..Látod, hogy hogy ugrándozik..? Miben fogadunk, hogy a lejtőn gurulni fog..? - Húzogattam a szemöldököm. Halványan elmosolyodott és oldalba lökött. Jackson elé sietett, majd hamar rátette a pórázt.

- Készen állsz.. ? - Kérdeztem, miközben becsuktam a fürdőszoba ajtót.
- Nos, álljunk neki. - Kötötte fel kontyba a haját. Felemelte Jacksont és a kádba helyezte. Óvatosan megengedte a vizet..Eleinte még minden nyugis volt.. A kutyuska élvezettel sétálgatott a pár cm vízben.. Már kezdtünk megnyugodni, hogy könnyű dolgunk van.. Ez egészen addig tartott, míg nem Jackson felfedezett egy gumikacsát.. Megállapítottuk, hogy egyszerűbb lesz ha én játszok vele, miközben Fanny lesikálja róla a koszt.

- Ne már.. - Nevetett fel, miután Jackson-nak habsapkát csináltam.
- Mennyire jól néz már ki..?! Kérsz te is.. ? - Megrebegtettem a szempilláimat.
- Nem, köszönöm.. - Mosolygott.
- Naa, légysziiii. Habszakáll..? - Egészen elhátrált a falig. Szorosan elé álltam. Magamhoz öleltem, majd mikor a legkevésbé számított rá, a vállamra kaptam.
- Louii.. - Kezeivel a hátamon dobolt, a lábaival pedig össze vissza kapálózott..
- Ne mocorogj.. - Jackson-t egy kézzel kiemeltem a kádból és áthelyeztem egy törölközőkupacra.
- Ha belemersz tenni abba a vízbe..
- Akkor mi lesz..?
- Könyörülj rajtam..Bármit megteszek.. Mellesleg már a fejembe szállt az összes vérem..
- Bármit..? - Kérdeztem vissza sejtelmes hangon. Ekkor megcsörrent a telefonom. Fanny-t letettem a földre.
- Szárítsd meg Jackson-t. - Mosolyogtam rá.
- Csak ennyi..?
- Elvégre szülinapod van, nem..? - Mosolyogtam rá féloldalasan. Elővettem a telefonom és elolvastam az sms-t. - Tudod mit.. Most inkább menjünk..
- De Jackson..
- Majd Stan vigyáz rá.. De most mennünk kell.
- Mégis hova..?
- Hozzánk.
- Nem úgy volt, hogy kettesben akarsz lenni velem..?
- Meggondoltam magam. - Zavarodottan nézett rám. Én csak küldtem felé egy biztató mosolyt, megragadtam a kezét és elindultunk.
- Most már elmondod, hogy miért sietünk ennyire ? - Kérdezte félúton.
- Mert Kevin eltűnt..És meg kell keresnünk..Fontos.

                                                                        *Fanny szemszöge*

Kevin.?! Most komolyan..? Végül is mit vártam..Louis-ról van szó.. A házuk elé érve, csak otthonosan lenyomtam a kilincset és beléptem az ajtón. Síri csend fogadott.
- Hol kezdjük a keresést..? - Fordultam hátra, de Louis már nem volt sehol..Csak egy kicsit ijedtem meg..
- Louis..? - Szólongattam félve, de nem jött válasz.. Óvatosan a nappaliba lépkedtem, ahol korom sötét volt.. Csukott szemmel kapcsoltam fel a villanyt, majd szép lassan kinyitottam a szemem..Féltem, hogy olyasmit látok amitől halálra ijedek..
- Meglepetéééés. - Kiabáltak mindannyian egyszerre, mikor végelegesen kinyitottam a szemem. Szóhoz sem jutottam.. 

Lou egy hatalmas tortával egyensúlyozott. Mindenkin szülinapi kalap volt.. Csak álltam ott könnybe lábadt szemekkel, vigyorogva.. Elsőként Lilly sántikált(??) oda hozzám és a nyakamba borult.
- Boldog 18. szülinapot. - Mosolygott rám. Majd megindult a sor. Mindenkitől kaptam egy hatalmas ölelést és egy-egy puszit. Lou maradt utoljára, biztonságba helyezte a tortát, majd átkarolt és hosszasan megcsókolt. Harry 'húú'- zni kezdett, és felrázott egy pezsgőt, amit aztán felnyitott és felénk irányított. Louis-al belemosolyogtunk a csókba. Zayn bekapcsolta a zenét, és máris kezdetét vette a jókedv. A redőnyök le voltak húzva, mindössze a színes fények töltötték be a nappalit. Volt egy asztal, telis tele finomságokkal. Mondanom sem kell, hogy Niall feltalálta magát..

- Te is látod ami én..? - Próbáltam túlkiabálni a zenét miközben Lilly-hez beszéltem és Carmen-ékre mutattam.
- Együtt vannak..?!- Döbbent le Lilly is. Carmen és Zayn ugyanis csak úgy falták egymást. Mondjuk nem meglepő..Már előre lehetett tudni a dolgot. Odasétáltam Lou-hoz, bár néhol meginogtam, mivel már elég rendesen volt bennem pia..Ritmusra ringattuk magunkat csak úgy mint a többiek.
Az egész estét végig buliztuk..Azt hiszem kijelenthetem : Ez volt az eddigi legeslegjobb szülinapom!

27.~

Sziasztok!(: Hát..Ahogyan sejtettük, az időnk tényleg nagyon kevés most a suli miatt..:s Általában mindig így hétvége felé lesz alkalmunk részt írni..Szóval nézzétek el nekünk..:/ Továbbra is igyekszünk olyan részekkel szolgálni ami elnyeri a tetszéseteket..:3 Kíváncsian várjuk a véleményeket!:) Jó olvasást mindenkinek!♥

                                                                    *Louis szemszöge*

Eljött a mai nap is.. Ma este lesz a VMA díjátadó. És ha ez még nem lenne elég nem sokára indulunk stúdiózni. Fanny-val elkészültünk a dallal, szóval a stúdióban már ő is munkálkodni fog. A fiúk előtt már itthon előadta és a srácok is teljesen le voltak nyűgözve.

- Francba..Leettem a pólóm.. - Hallottam meg Niall kiáltását a konyhából és akaratlanul is felnevettem. Caroline azonnal a segítségére sietett. Jelenleg amúgy mindannyian nálunk vagyunk. Elég nagy a káosz. Lilly és Harry bezárkóztak Harry szobájába..Mondjuk ez nem meglepő. Tekintve, hogy John megenyhült, Carmen is nálunk van. Fanny már vagy 10 perce járkál fel alá a nappaliban.. Szegényke eléggé izgul.
- Fanny..Ülj már le.. - Szóltam immár tizedszer..Felsóhajtott és lehuppant mellém a kanapéra. Magamhoz öleltem és a homlokára nyomtam egy puszit.
- Mindenki kész ? - Vágatott le Liam a lépcsőn, és mögötte jöttek le a többiek is.
- Igen is kapitány! - Kiabáltam vissza neki.
- Hangosabban! - Szólalt meg Harry.
- Igen is kapitány! - Kiáltott fel mindeni egyszerre és a végén elnevettük magunkat.

Mivel csak 2 kocsiba fértünk be ezért 2 felé oszlott a csapat. Harry és én vezettünk. Nem lakunk túl messze a stúdiótól, szóval egy röpke fél óra alatt már oda is értünk.

                                                                   *Fanny szemszöge*

Rettenetesen izgultam.. Mikor beértünk a 'terembe' a fiúk bemutattak George -nak. Nem időztünk..Egyből bedobtak a mély vízbe. Betuszkoltak abba a hangszigetelt szobába, aminek a hivatalos nevével nem igen vagyok tisztában.. Szép lassan elsétáltam a mikrofon elé. Végignéztem a fiúkon, akik az üvegfal mögött izgatottan sorakoztak. Mély levegőt vettem, majd a fülemre helyeztem a fejhallgatót. Megszólalt a zene, én pedig elkezdtem énekelni az előttem álló szöveget. Az első pár sornál még teljesen meg voltam rettenve, de a szám feléhez érve már kifejezetten élveztem az éneklést.
Mikor a végére értem, George intett, hogy menjek ki. Az ajtón kilépve Lou rögtön egy csókkal jutalmazott. Lilly leölelgetett, majd a többiek is átöleltek és intéztek felém 1-1 dicsérő szót.
- Nos..Akkor halljuk. - Mosolygott felém George és elindította. Nem akartam elhinni, hogy a saját hangomat hallom..
- Véleményem, szerint rendkívül sikeres lesz..Most pedig, a tiétek a terep. - Fordult a fiúk felé George. A srácok bevonultak a szobába, én pedig leültem a lányok mellé.
- Úúú..Tudod mi jutott eszembe ?! - Csillant fel Lilly szeme.
- Nem..De mindjárt megtudom..
- Klippet kéne hozzá csinálni. - Vigyorodott el.
- Nem, dehogy.. - Ráztam meg a fejem. Klippet?! Hát hogyne..
- Én támogatom az ötletet.. - Szólalt fel Caroline.
- Ömm..Én is.. - Emelte fel a kezét Carmen.
- Nem. Nem lesz klipp. És ezt a fiúk előtt ne hozzátok fel..Főleg nem Louis előtt, mert ő is biztosan támogatná.. - Fenyegetően néztem végig rajtuk. Épp' ekkor léptek ki a fiúk.
- Egyszer még hálás leszel.. - Nézett rám tettetett együtt érzéssel Lilly, majd felpattant és Lou felé sietett.
- Remek ötlet! - Sipákolt Lou, miután Lilly elmesélte neki a valóban, roppant remek ötletét..

***

                                                               *Liam szemszöge*

Az, hogy én vagyok az egyetlen, aki partner nélkül megy a díjátadóra, nem túlzottan zavar.. Meg leszek én így is..
Most nagyobb volt a káosz itthon, mint reggel..A lányok befoglalták a fürdőt és órákon át készülődtek. Zayn hisztizett a haja miatt.. Niall öltözés közben evett.. Lou elrágcsált egy répát miután elkészült. Már mind az öten a nappaliban ültünk és vártunk a csajokra.
- Mi tart nekik ennyi ideig..? - Sóhajtott fel Zayn.
- Ezt pont te kérdezed..?! Mennyi idő alatt csináltad meg a hajad..? - Nézett rá cinikusan Louis, mire Zayn csak félre nézett..
- Egyébként.. Mi van Carmen és közted..? - Tette fel a kérdését Harry és Zayn felé fordult.
- Semmi..? - Válaszolt Zayn, bár inkább kérdésnek hallatszott.
- Igazán léphetnél már haver.. - Zayn már éppen reagált volna, de oldalba böktem, mivel a lányok már jöttek lefelé a lépcsőn.

- Ezért megérte várni.. - Mérte végig Harry Lilly-t.
Mire mindannyian késznek nyilvánítottuk magunkat, megérkezett a limuzin. Egyesével beszálltunk és már indultunk is. Az út természetesen rendkívül jó hangulatú volt.

***

Mikor meghallottuk a nevünket..Leírhatatlan érzés..3 jelölés..3 díj..Elképesztő volt..
Miután mindannyian elmondtunk egy rövidke köszönetet, és előadtuk a One Thing -et, visszasiettünk a lányokhoz a nézőtérre. Útközben beleütköztem valakibe a nagy sietségben.
- Bocsi, nem láttalak. - Mentegetőzött a lány. És én még azt hittem, hogy a mai nap már nem lehet jobb..
- Nem, semmi gond.. - Mosolyogtam rá.
- Várjunk..Te Liam Payne vagy... Gratulálok! Szép eredmény. - Mosolygott ő is.
- Köszönjük. És téged, hogy hívnak ?
- Danielle.
- Irány az afterparty..- Jöttek csapatostul, Harry-vel az élen.
- Nekem most mennem kell.. Remélem látjuk még egymást. - Mosolyogtam rá bocsánatkérően és elsodródtam a többiekkel. Későbbiekben eszembe jutott, hogy még csak a számát sem tudtam elkérni..Esélytelen, hogy valaha látni fogom még..

                                                                                 ***

Carmen ruhája a díjátadón.:)

Caroline ruhája a díjátadón.:)

Fanny ruhája a díjátadón.:)

Lilly ruhája a díjátadón.:)

                                                                              ***

*Első tanítási nap*

                                                               *Carmen szemszöge*

- Neeee.. - Csapkodtam csukott szemmel az éjjeliszekrényemet, mikor meghallottam az ébresztőmet. Úgy a tizedik ütésemre, el is találtam és azonnal elhallgatott. Még pár másodpercig mozdulatlanul feküdtem, és elkönyveltem magamban, hogy eljött az az idő, mikor minden reggel ilyenkor kell kelnem és a fél napomat a suliban kell töltenem... Kicsoszogtam a fürdőbe, megmostam az arcomat és fogat mostam. A szobámba érve kiválasztottam a ruhámat. Szerencsére nem kell ünneplőben mennünk..

Miután sikeresen felöltöztem, feltettem egy alap, egyszerű sminket, a hajamat pedig lófarokba kötöttem. A táskámba beledobáltam a cuccaimat és lesiettem a lépcsőn. Az egyetlen jó dolog a suliidőben az, hogy anya mindig reggelivel vár.
- Jó reggelt. - Mosolyogtam rá.
- Jó reggelt kicsim. Hányra érsz ma haza ? - Kérdezte, miközben letett elém egy tányér rántottát. Elgondolkodtam, hogy hány órám is lesz, majd eszembe jutott, hogy tegnap megbeszéltem Zayn-el, hogy suli után találkozunk a parkban. Őszintén szólva teljesen kiment a fejemből.
- Még nem tudom.. - Adtam végül választ. Végül is, kitudja meddig sétálgatunk majd Zayn-el..
- Csak nem találkozol valakivel ? - Jött be apa a konyhába sokat sejtető mosollyal az arcán. Nos, igen..Amióta megbékélt Zayn-el, azóta teljes mértékben kijövünk egymással.
- Honnan tudsz te ennyi mindent..? - Kérdeztem vissza összeszűkített szemekkel, mire felnevetett. - Na de nekem mennem kell, nem akarok elkésni már az első napon..Köszönöm a reggelit. - Nyomtam egy-egy puszit az arcukra, majd elvettem a kulcsom és elindultam.

Végre vége az utolsó órámnak is.. Már alig vártam, hogy találkozhassak Zayn-el. Gyors léptekkel indultam a park felé. Már a park másik feléből láttam Zayn-t egy padon ücsörögni..Csakhogy nem volt egyedül.. Nem szokásom leskelődni, vagy bármi ilyesmi..De most szükségesnek éreztem.. Elbújtam egy hatalmas fa mögé és onnan figyeltem őket. Tudom, tudom..Elég szánalmas vagyok. A szőke lánnyal eleinte csak mosolyogva beszélgettek. Már kezdtem megnyugodni, hogy biztosan csak régi ismerősök.. Mikor a lány a rejtekhelyem felé nézett, elég rendesen megijedtem, hogy észrevett... Vártam pár másodpercig, majd újból kikukucskáltam. A szőkeség keze Zayn combján pihent. Még csak nem is a térde közelében..Hanem épp' ellenkezőleg.. Szerintem tudjátok mire gondolok.. Látszólag ez Zayn-t egyáltalán nem zavarta.. Minden vidámságom elszállt. Megfordultam és hazafelé vettem az utat. Közben előkotorásztam a telefonomat, és írtam egy sms-t Zayn-nek.

- Történt valami érdekes ? -  Mosolygott rám apa, mikor épp' a konyha előtt suhantam el és ő észrevett.
- Nem igazán.. - Erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd felsiettem a szobámba.

                                                                        *Zayn szemszöge*

Már egy jó ideje ücsörögtem a padon, mikor egy lány helyet foglalt mellettem. Egy darabig csak csöndben figyelt, őszintén szólva kezdett ijesztővé válni..
- Nem ismersz meg, igaz..?
- Nem igazán.. - Próbáltam az emlékeim között kutatni..
- Penny..Még a sikereid előtt randizgattunk.. Rémlik már valami..?
- Jujj, tényleg..Ne haragudj.. Megváltoztál.. - Mentegetőztem. Azért az elég gáz ha valaki nem emlékszik arra a lányra akivel egyszer majdnem összejött. Pacsit magamnak.. Felelevenítettük a régi emlékeket és egész jól elbeszélgettünk. Már jó ideje beszélgettünk, mikor megrezzent a zsebem. Előkaptam a telefonom. " Még sem tudunk ma találkozni..Haza kellett sietnem..Majd máskor. " Meglepő, hogy semmi hangulatjelet nem mellékelt.. Pedig Carmen mindig tele bombázza az üzeneteit mindenféle smilyval.. Visszatettem a zsebembe a telefonomat, majd felálltam.
- Nekem most mennem kell..Örülök, hogy összefutottunk. - Mosolyogtam rá.
- Szintén. - Bólintott mosolyogva, majd intett.
Gyors léptekkel haladtam Carmen-ék háza felé. Az ajtó elé érve kopogtam.
- Helló, Zayn. Hát te ? Tudtommal találkoztatok.. - Vigyorgott rám John. Örülök, hogy végre megbarátkozott azzal, hogy Carmen közelében vagyok.
- Úgy volt..De lemondta.. Beszélhetnék vele ?
- A szobájában megtalálod. - Mutatott a lépcső felé. Mosolyogva bólintottam és felmentem az emeletre. Bekopogtam és vártam.
- Nem vagyok éhes.. - Kiabált ki. Ismét kopogtam.. - Soha nem adod fel, igaz ? - Mondta vigyorogva miközben kinyitotta az ajtót, de mikor meglátta, hogy én vagyok egyből lehervadt a vigyor az arcáról.
- Szia.. - Mosolyogtam rá halványan. - Gondoltam eljövök, mivel te nem jöttél..
- Elmentem.. - Mondta miközben elkezdett pakolászni.
- Hogy érted, hogy 'elmentem' ?
- Úgy, hogy ott voltam..
- Nem igazán értelek.. - Nevettem fel kínosan.
- Tudod..Mikor az sms-t írtam..Elgondolkodtam azon, hogy esetleg azt kellene írnom, hogy 'menj a francba..' , de végül nem tettem, mert nem hibáztatlak.. Nincs okom féltékenykedni, hisz mi nem is vagyunk együtt.. - Megállt előttem..Ismét pacsi magamnak.. Komolyan mondom, csak én vagyok ekkora szerencsétlen..
- Kémkedtél utánam..? - Akaratlanul is elmosolyodtam, mert aranyos mikor dühös..Persze azért féltem, hogy elküld a fenébe..
- Nem..Vagyis..Talán.. - Sütötte le a szemét. - De volt okom rá.. Lehet, hogy igaza volt apának.. - A végére teljesen elhalkult.
- Carmen.. Nem történt semmi.. Csak beszélgettünk.. Ő csak egy régi barát..
- Nekem most tanulnom kell..
- Nem fogok elmenni.. Addig nem amíg meg nem bocsátasz..Itt fogok ácsorogni.. De ha hosszútávra tervezed, az is lehet, hogy leülök..
- Csak nyugodtan.. - Vont vállat, majd elővette a könyveit és leült az ágyára. Elsétáltam az asztalához és megnéztem az órarendjét.
- Holnap nem is lesz törid.. - Mutattam a történelem könyvére.
- Szeretek előre tanulni..
- Te is tudod, hogy ez igen röhejesen hangzott.. - Sóhajtott, becsukta a könyvet és hátradőlt az ágyon.
- Tudod..Sokkal egyszerűbb lenne rád haragudni, ha távol lennél tőlem..
- Tudom..Épp' ezért vagyok itt. - Leültem az ágyára közvetlen mellé.
- Utállak. - Mosolygott rám, szem forgatva.
- Az te vagy..? - Mutattam az éjjeli szekrényén lévő képre.
- Őőő, nem.. - Felakart ülni és -gondolom- elvenni a képet és eldugni előlem, de megfogtam a derekát és visszahúztam.
- Látni akarom. - Mondtam és harcba szálltam vele. Egy darabig birkóztunk (NEM kell rosszra gondolni..) , majd feladta.
- Nem ér nevetni.. - Fenyegetett meg.
- Mennyire aranyos voltál. - Vigyorogtam rá a képre.
- Mi az hogy csak voltam ?!
- Tekintve, hogy most már vannak fogaid is, már nem csak aranyos vagy, hanem szép is.. - Egyébként a képen még ovis volt..
- Ez csúnya volt.. - Nevetett fel. - Akkor is voltak fogaim.. Mellesleg, már akkor is szép voltam..
- Forgasd még ki a szavaimat.. - Nevettem vele együtt.
Ekkor beállt a csend. Mosolyogva meredtem a szemeibe. Egy idő után a tekintetem letévedt az ajkaira. Közelebb hajoltam, kezeim közé vettem az arcát és lágyan megcsókoltam. Ebben a pillanatban, már teljesen biztos voltam benne hogy szeretem.