14.~ Nem mehetsz el..

Sziasztok.!:) Nagyon szépen köszönjük a kommenteket és a tetszikeket.!:D Aki még nem szavazott, az tegye meg !:D Továbbra is várjuk a véleményeket.!:D Jó olvasást mindenkinek.!^^♥
UI.: Most, hogy rózsaszín a főháttér, azokban a részekben amelyekben előfordulnak képek, felbukkannak a fehér csíkok.. Nem tudjuk eltüntetni őket, szóval nézzétek el..:ss

                                                                         *Harry szemszöge*

Este 10 körül lehetett, mikor megcsörrent a telefonom.
- Igen ? - Szóltam bele unottan. Nem igazán voltam beszédes kedvemben..
- Át kell jönnöd ! MOST ! - Fanny hangja idegességet tükrözött.
- Miért ? Baj van ?
- Lilly Párizsba fog utazni...
- MI ?! Az nem lehet. Minek ?
- Anyuék beíratták valami modellsuli szerű akármibe..Lilly-nek régebben nagy álma volt, hogy modellkedjen..Eredetileg azt mondta, hogy nem szeretne elmenni, viszont eszébe jutott, hogy így könnyebben el tud téged felejteni, szóval beleegyezett... - Hadarta el egy szuszra.
- De de de..Mindjárt ott vagyok ! - Nem érdekelt, hogy már este 10 van..Lerohantam a lépcsőn és lent 4 kérdő szempárral találkoztam.
- Hova készülsz te ilyenkor ? - Állt meg előttem Liam.
- Lilly-hez.. - Óvatosan odébb terelgettem az utamból, kisiettem az ajtón, bepattantam a kocsiba és a gázra tapostam. A házuk előtt leparkoltam. Fanny már kint várt a kapuban.
- Melegen ajánlom, hogy győzd meg..Én nem tudtam rá hatni...
- Én nem bírnám ki ha nem láthatnám...- Már belegondolni is szörnyű volt..Még azt sem mertem bevallani magamnak, hogy nem vagyunk együtt..
- Jó estét ! - Intettem a szüleinek, akikkel a lépcsőaljánál összefutottam.
- Te az a híres fiúbanda egyik tagja vagy nem ? - Mért végig elgondolkodva Fanny anyukája.
- Anya..Ezt majd később. - Fanny szúrós pillantást vetett rá, majd felfele kezdett el tuszkolni. A szoba ajtaja résnyire volt nyitva. Óvatosan beléptem rajta és vártam, hogy észre vegyen..
- Te meg mit keresel itt ?! - Hirtelen abbahagyta a pakolást.
- Nem mehetsz el.. - Szólaltam meg remegő hangon és közelebb léptem.

                                                                        *Lilly szemszöge*

Sokat gondolkodtam..Tulajdonképen nem sok kedvem van ehhez a modellkedés dologhoz..De így lesz a legjobb.Távol Harry-től. Épp' a cuccaimat pakoltam ( ugyanis már holnap délután indul a gépem..), mikor kinyitódott az ajtóm.
- Te meg mit keresel itt ?! - Látván Harry-t abbahagytam a pakolászást..
- Nem mehetsz el.. - Remegő hangon szólalt meg, majd közelebb lépett. Tekintetét mélyen a szemeimbe fúrta. Elkaptam a tekintetem, és tovább csomagoltam.
- Így lesz a legjobb..
- Kinek.?! Mert nekem nem.
- De nekem igen.! És nagyon sajnálom, de csöppet sem érdekel, hogy neked mi a jó.. - Igazság szerint nagyon is érdekel..Még mindig ugyanúgy szeretem..
- Ne csináld ezt..- Megfogta az államat és arcomat úgy fordította, hogy ismét a szemeimbe tudjon nézni. Teljesen elvesztem gyönyörű zöld szemeiben..Egyre közelebb és közelebb hajolt..

- Holnap délután indul a gépem.. - Nyögtem be fájdalmasan, és eltoltam magamtól, mielőtt elkapott volna a kísértés. - Ég veled Harry..- Arcomon legördült egy könnycsepp. Könnybe lábadt szemekkel kezdett el lassan hátrálni. Az ajtóhoz érve még egyszer végigmért..

- Szeretlek. - Suttogta, majd becsukta maga után az ajtót.

- Én is téged.. - Leültem az ágyra és utat engedtem a könnyeimnek. Körülbelül 5 perc elteltével Fanny lépett be az ajtón, mellém ült, és szorosan magához ölelt.

- Biztosan ezt akarod ?

- Igen..- Motyogtam a vállába.

- Még miattam sem maradsz ? - Mosolygott rám angyalian.

- Nagyon fogsz hiányozni, de ígérem, hogy nap mint nap Skype-olunk. - Mosolyogtam rá biztatóan.

- Egy valamit ígérj meg ! - Nézett rám teljesen komolyan. - Nem cserélsz le engem valami modell csajszira..! - Szűkítette össze a szemeit.

- Téged, soha. - Nevettem fel. Akármilyen szar kedvem van, mindig meg tud nevettetni..

- Segítsek pakolni ?

- Nem kell, köszi.

- Hát jó..Akkor én most megyek aludni. Jóéjt. - Rám mosolygott, majd kisétált a szobámból.

* Délután 5 óra, reptéren *

- Rettenetesen hiányozni fogtok ! - Szorítottam magamhoz Stan-t és Fanny-t.

- Te is nekünk. - Törölgette szemeit Fanny.

- Csak nem sírsz.?! - Fintorgott rá Stan, mire én oldalba vágtam.

- Én sosem sírok... - Nézett szúrósan Fanny.

- Lilly..Menned kell.. - Szólalt meg Jessica.

- Mindent köszönök, ti is nagyon fogtok hiányozni. - Öleltem át a 'szüleimet'. Egy valaki volt még akit szívesen megöleltem volna..Muszáj lesz elfelejtenem.! Megtöröltem vörös szemeimet, erőltettem az arcomra egy mosolyt, integettem, majd elindultam a gép felé.

Az az 1 óra hamar elrepült. Miután megszereztem a csomagjaimat, fogtam egy taxit, bediktáltam a címet és vártam, hogy odaérjünk. A 10 perces úton végig nézelődtem. Párizs egyszerűen csodás !

Körülbelül fél 7 lehetett mikor megérkeztünk a hatalmas épület elé. Olyan volt mint egy palota..Egy hatalmas kert is társult hozzá, és mivel kicsit borús volt az időjárás már ki is volt világítva. Gyönyörű volt. Fizettem a taxisnak, majd becipeltem a csomagjaimat. Az iskola belülről is elragadó volt. Csak kullogtam előre, és bámészkodtam. Ennek következménye az lett, hogy beleütköztem egy lányba.

 A csaj valószínűleg idejár, mert gyönyörű volt. Barna, hosszú hullámos haj..Kék szemek..
- Bocsi. - Vigyorgott rám. - Új vagy ?
- Az én hibám volt..És igen.
- Akkor körbe vezetlek.
- Köszi. - Mosolyogtam rá. Megfogta az egyik bőröndömet és el kezdte hozni..
- Nem muszáj ám.. - Mutattam a csomagomra.
- Nem nehéz.. - Rázta meg a fejét. Végül is, hadd hozza..
- Ja amúgy, Alice Fisher. - Fordult felém, még mindig vigyorogva.
- Lilly Scott. - Vigyorogtam most már én is.
Odaértünk a recepcióhoz, adtak egy kulcsot, majd a lift felé vettük az irányt.
- Hál' Istennek, van lift. - Gondolkodtam hangosan.
- Vicces is lenne, ha nem lenne.. - A 3. emeleten megálltunk. Elsétáltunk a folyosó végéig, majd kinyitottam a szobám ajtaját.