26.~

Sziasztok!:) Hát, elkezdődött a suli..:ss Ez azt vonja maga után, hogy jóval kevesebb időnk lesz részeket hozni..:ss Megfordult a fejünkben, hogy írunk egy befejező részt és kész, mivel eléggé rosszul érintett az a 2 'unalmas' szavazat..:s Meg mostanában nem jönnek kommentek se..És a tetszikek száma sem valami magas..De őszintén szólva nincs hozzá szívünk..:D Szóval írjuk amikor időnk engedi..(: Arra kérnénk titeket, hogy ha valami nem tetszik, akkor írjátok meg komiban, mert akkor tudunk változtatni..:/:)   Jó olvasást mindenkinek!:)♥

                                                                    *Caroline szemszöge*

Ma délutánra áthívtam Niall-t.. A szüleim ma biztosan egész nap dolgoznak, nem úgy mint a múltkor..

A kanapén elnyúlva néztünk valami vígjátékot és eszembe jutott, hogy van itthon popcorn..Felálltam és a konyha felé indultam.
- Hova mész ? - Fordult felém Niall.
- Popcorn. - Adtam a tömör választ és tovább mentem. Épp' a szekrényben kutattam egy tál után mikor kopogtak. Tekintve, hogy a szekrény tartalma már majdnem rám borult, kiabáltam Niall-nek, hogy nyissa ki ő. Nagy nehezen kiügyeskedtem a keresett tálat és a gyanús csend miatt kimentem az ajtóhoz.
- Niall, ki volt a.. - Kérdezni akartam, de amint odaértem mellé megkaptam a választ.. Stan és Niall szinte szikrákat szórtak és farkasszemet néztek.
- Ő mit keres itt..? - Fordult felém lassan Stan.
- Te mit keresel itt..?! - Kérdezett vissza Niall kissé flegmán..
- Nem hozzád beszéltem. - Emelte fel kicsit a hangját ezúttal Stan.. Őszintén szólva köpni-nyelni nem tudtam..
- Ó, igen ?! - Lépett hozzá közelebb Niall.
- Menj inkább haza.. - Szólt vissza lenézően Stan. Niall szemei megteltek dühvel, és ijedten vettem észre, hogy keze ökölbe szorul.
- Fiúk!- Eljött az én időm..Eltoltam őket egymástól és közéjük álltam.
- Kicsim, beszéljük meg. - Szólalt meg Stan nyálas hangon és végigsimított a karomon, amitől kirázott a hideg..Szinte már undorodtam tőle..
- 1. Ne hívj így..2. Nekünk már abszolút nincs miről beszélnünk.. Menj vissza dolgozni.. - Majd kitoltam az ajtón és csukott szemmel a zárt ajtónak dőltem. Összeszedtem minden gondolatomat, majd mellkasomon összefontam karomat és kérdőn néztem Niall-re..
- Ne nézz így rám.. - Sütötte le a szemét. Nem igaz...Így nem lehet rá haragudni..
- Miért beszéltél így vele..? Ti régebben sosem voltatok rosszban..Hagynod kellett volna..
- Egyszerűen csak muszáj volt.. Miatta sírtál, szomorkodtál napokig.. És.. - A végére elakadt és nem folytatta..
- És..? - Kérdeztem vissza óvatosan. Egy darabig csak bizonytalanul fürkészte a szemeimet, mintha valamin erősen gondolkodna.. Egyet lépett, amivel megszüntette a köztünk lévő távolságot.. Kezeit a derekamra helyezte.. Gombóc lett a torkomban és teljesen elvesztem a csillogó kék szemeiben.. Ajkait bátortalanul a számra tapasztotta. Az egyszerű szájra puszijából azonban csókot formáltam és ez őt is meglepte. Belemosolygott a csókba és még szorosabban magához húzott. A pillangók életre keltek a hasamban és azt kívántam, hogy az a csók örökké tartson..

~ 1 héttel később.. ~

                                                                   *Carmen szemszöge*

Zayn rengetegszer hívott a hét folyamán, és valahányszor könnyes szemmel nyomtam ki.. Számtalan sms-t küldött.. Apuval nem igazán beszéltem azóta.. Lehet, hogy gyerekesen viselkedek, de nem tudok hozzá egyetlen egy kedves szót sem intézni.. Általában csak szótlanul elsietek mellette. Volt rá példa nem egyszer, hogy bocsánatot kért, de ő csak jót akar nekem.. De képtelen felfogni, hogy ezzel senkinek sem tesz jót..

Reggel, korábban keltem. Nem sokára suli, szóval hozzá kell szoknom.. Pár napja elkezdtem reggelente futni.. Magamra kaptam a futós cuccomat, a telefonomat bedugtam a pulcsim zsebébe és fülembe helyeztem a fülhallgatót. Lesiettem a lépcsőn, a konyhába érve pedig elvettem egy almát, amit pillanatok alatt elfogyasztottam.
- Futni mész ? - Hallottam meg magam mögött apa hangját.
- Ja.. - Mindössze ennyi tellett tőlem. Kiléptem az ajtón és a park felé kezdtem el kocogni, miközben a kedvenc számaim szóltak.
A parkba érve sem álltam meg, hanem tovább futottam. Messziről megláttam egy srácot, aki kísértetiesen hasonlított Zayn-re.. Elhessegettem ezt a gondolatot, mivel a hét alatt körülbelül 5 fiúra hittem azt, hogy ő az.. A kezében valami kávéfélét tartott és éppen telefonált. Mikor mellé értem, ő hirtelen megfordult, a kezében lévő meleg lötty pedig a pulcsimra borult.
- Francba.. - Motyogtam miközben a pulcsimat vizsgáltam.
- Sajnálom, nem volt szándékos. - Mentegetőzött a srác. A hangja rettentően ismerős volt.. Félve felemeltem a tekintetem és akkor megláttam Őt.. Szívem kihagyott egy ütemet..
- Carmen.. - Széles mosoly ült ki az arcára. - Én annyiszor hívtalak..De ha jól sejtem apud elvette a telefonod és folyton kinyomott.. Sms-eket is..- Itt már muszáj volt félbeszakítanom..
- Tudom.. Nem apa volt az aki elutasította a hívásaidat..És az összes sms-t megkaptam.. - Zavarodottan nézett rám. - Sajnálom, de nekem most mennem kell.. - Fájt kimondanom, de már a sírás kerülgetett..
- Várj..Én nem értelek.. - Fogta meg a karomat.
- Köztünk nem lehet semmi Zayn.. - Mondtam ki fájdalmasan és szemeimbe könnyek gyűltek.
- Dehogynem.. Én szeretnélek megismerni! Ha kell én odaállok John elé..Én megelégszem a barátságoddal is. - Nézett rám kérlelően. - Egyenlőre...Aztán mire apud is belenyugszik a dologba túl léphetjük a barátságzónát..- Féloldalas mosolyra húzódott a szája. Elért a tudatomig, hogy mire is gondol és éreztem, ahogy egyre csak vörösödik a az arcom..

                                                                       *Lilly szemszöge*

A modellsulit mindössze egy héten 2x kell látogatnom és akkor is csak délután, szóval természetesen főiskolára is kell majd járnom, csak úgy mint Fanny-nak. Jessica-ék egy igen híres iskolát választottak számunkra. Ma reggelre kellett bemennünk, meglátogatni a sulit, elhozni a könyveinket és a többi.. Jessica világosan megmondta, hogy öltözzünk csinosan, de mégis visszafogottan..

Választásom egy sötét farmerre, egy virágos fölsőre és egy korall színű cipőre esett. A cipőmhöz passzoló táskámat megtömtem a fontosabb dolgokkal. A sminkelést szokás szerint nem vittem túlzásba, így mindössze csak a szememet festettem kis és csak egy halvány rúzst használtam. Hajamat kivasaltam, majd lófarokba fogtam. Miután elkészültem átsétáltam Fanny szobájába, hogy megnézzem hogyan áll. Az ajtón belépve a fejembe dobott valami ruhadarabfélét.
- Különös fogadtatás.. - Jegyeztem meg, mire felém fordult.
- Bocsi..De nem tudom miben menjek.. - Sóhajtott és visszafordult a szekrényéhez.

Odasétáltam mellé és én is szemügyre vettem a szekrénye tartalmát.
- Fogd! - Nyomtam a kezébe egy fehér nadrágot. Tovább turkáltam a felsői között és ráakadtam egy világosbarna trikóra. Még keresgéltem egy kicsit, mert tudtam, hogy van neki egy ilyen fehér pólófélesége ami tökéletesen passzolna az elképzelésemhez. Miután ráakadtam, azt is a kezébe adtam.
- Huhh, köszi..Nem tudom mit kezdenék nélküled.. - Sóhajtott megkönnyebbülten, én pedig önelégülten vigyorogtam. Bement a fürdőbe, én meg feltúrtam az ékszeres dobozát. Elővettem pár ékszert, majd átsiettem a szobámba. Van egy rohadt jó fehéres magassarkúm ami tökéletesen illik a szetthez. Bár előre tudtam, hogy nagy harcot kell megvívnom vele, hogy felvegye.. Visszamentem a szobájába a cipőmmel a kezemben és leültem az ágyára. Mikor kijött már teljesen készen volt. Haját kivasalta, szemeit pedig szemceruzával kihúzta. Magára kapta még az általam választott karkötőket és a nyakláncot. Miután a fülbevalóját is betette a fülébe felém fordult.
- Már csak egy cipő kéne..
- Probléma megoldva. - Tartottam felé mosolyogva a magassarkút.
- Ki van zárva.. - Rázta a fejét kidülledt szemekkel.
- Jól akarsz kinézni..? - Vontam fel kérdőn a szemöldököm.
- Utállak.. - Megforgatta a szemeit és elvette a cipőm.

***

Jessica kitett minket a hatalmas épület előtt, mi pedig besétáltunk. Rettentő széles folyosók voltak.. Rengeteg terem sorakozott egymás mellett.. Nagy nehezen eltaláltunk az igazgatóhoz..
- Én kopogok te beszélsz. - Hadarta el Fanny.
- Fanny..Ezt te sem gondoltad komolyan.. - Forgattam meg a szemeimet.
- Bocsi..Megszokás..- Vont vállat. Végül is ő kopogott és egyszerre léptünk be.
- Foglaljatok helyet. - Mutatott két székre mosolyogva az asztala mögül. - Az én nevem Mrs.Lewis. Itt van az órarendetek. Az iskolánkban nincs bevezetve az egyenruha. A késéseket igen szigorúan vesszük.. Mindenki rendelkezik egy saját szekrénnyel, amik kóddal vannak ellátva. Ezeket a kódokat egy borítékban fogjátok megkapni a könyveitekkel együtt. Látom, hogy most is csak egy minimális sminket viselnek, de az iskolánk szabályzata ezt is tiltja.. Tekintve, hogy ez egy lányiskola a fiúkat mellőzzük az iskola területén. Nos, azt hiszem, hogy ez minden. - Fejezte be mosolyogva.
- Rendbe, köszönjük. - Szintén mosolyogtunk, majd felálltunk és kisétáltunk.
- Csak 1 kérdés..- Szólalt meg Fanny, miközben a folyosókon kószáltunk.
- Mégpedig..?
- Hol kapjuk ki a könyveket ?
- Azt anyud már elintézte, elvileg.. - Miután felfedtük a suli legfőbb részeit, a parkoló felé vettük az irányt ahol már Jessica várt minket. Bepattantunk a kocsiba és már indultunk is haza.