23.~

Sziasztok!(: Itt is van az újabb rész.:D Kérünk titeket, hogy mondjátok el a véleményeteket!:) Indítottunk egy szavazást is, szóval szavazzatok!:33 Jó olvasást mindenkinek!:)♥

                                                                    *Louis szemszöge*

- Az mi volt ? - Vontam fel a szemöldököm, miközben a fiókra mutattam.
- Nem fontos..Csak rajzolgattam. Mi járatban jöttél ? - Hadarta el.
- Azt mondtad hívni fogsz..De nem tetted. Gondoltam eljövök személyesen. Baj ?
- Nem, dehogy. Bocsi. Örülök, hogy itt vagy. - Felsóhajtott, majd mosolyogva felém sétált és megölelt. - Leugrom innivalóért. - Mondta, majd elindult. Megvártam míg leér a konyhába, majd az asztalához léptem. Nem tudom miért voltam ennyire kíváncsi, de úgy éreztem, hogy valamit eltitkol előlem. Fellapoztam a füzetet és elkezdtem olvasni a sorokat. Tudtam, hogy féltékeny..De azt nem gondoltam volna, hogy ennyire.. Mellesleg azt sem hittem, hogy ilyen profin tud rímeket létrehozni..
- Te mit csinálsz ? - Torpant meg az ajtóban riadtan.
- Semmit..
- Csak tedd azt le.. - Letette a poharakat és kissé dühösen kivette a kezemből a füzetet és visszagyömöszölte a fiókba, miközben a könnyeivel küszködött.
- Miért nem mondtad el, hogy így érzel ? - Léptem hozzá közelebb és megfogtam a kezét.
- Mert..Nem tudom..Csak.. - Hangja remegett és láttam rajta, hogy a sírás kerülgeti. Egy tincset, ami az arcába lógott, óvatosan a füle mögé tűrtem. Biztatóan rámosolyogtam és szorosan magamhoz öleltem. Arcát a vállamba temette, én pedig simogatni kezdtem a hátát.
- Most pedig megbeszéljük ezt a dolgot, utána pedig a tehetségedről fogunk beszélni. - Miközben elmondtam neki a terveimet mélyen szemeibe néztem és az ágy felé húztam, ahol mindketten leültünk. Nagy levegőt vett, majd belekezdett.
- Sajnálom, de amióta történt a Caroline-os eset azóta minden lánytól tartok akit a közeledben látok..
- És ezért nem is hibáztatlak..De értsd meg, hogy csakis téged szeretlek.És rettentően megbántam, azt a amit tettem. Sosem csinálnám meg újra.
- Elmondod miről beszéltetek Carmen-el ?
- Zayn-ről.. - Felvonta a szemöldökét. - Carmen-nek tetszik Zayn..Tőlem kért tanácsot.
- Hülye vagyok.. - Bámult maga elé üveges tekintettel.
- Nem vagy hülye.. Csak egy kicsit féltékeny..De majd kinövöd. - Bólogattam együtt érzően.
- Menj a francba.. - Nevetett fel halkan.
- Énekelj! - Szólaltam meg hirtelen, magamat is meglepve.
- Hogy mondod..?
- Írni azt tudsz.. Halljuk a hangodat.- Dörzsölgettem a tenyeremet izgatottan.
- Pocsék hangom van.. Különben is..Amit írtam azt ki fogom dobni..
- Dehogy dobod! Tovább írod. Vaaaagy tovább írjuk. De most énekelj. - Erősködtem tovább.
- De..Nem szeretem a közönséget.. - Vettem a lapot..
- Akkor...Te bemész a fürdőbe..Én megállok az ajtó előtt, te énekelsz, én pedig hallgatom. - Vigyorogtam rá, majd megfogtam a kezét és a fürdő felé vonszoltam. Szem forgatva belépett a fürdőszobába, majd magára zárta az ajtót. Jóformán rátapadtam az ajtóra és füleltem. Még, hogy pocsék.. Persze nem volt tökéletes..Itt-ott hamiskás volt, de ez természetes..Már csak azért is, mert biztosra veszem, hogy izgult. Miután abbahagyta, izgatottan vártam, hogy kijöjjön. Kis habozás után kilépett.
- Na..Milyen voltam ? - Beleharapott alsó ajkába és zsebre tett kézzel állt meg előttem.
- Megírjuk azt a dalt.. Elmegyünk egy stúdióba..Felénekled..Híres leszel. - Szerintem izgatottabb voltam, mint ő..
- Lou..Esetleg..Nekem is van beleszólásom ?

- Nincs.. - Ráztam meg a fejem, majd közel húztam magamhoz és megcsókoltam.

                                                                      *Caroline szemszöge*

Épp' a szekrényemben pakolásztam, mikor megcsörrent a telefonom. Reflexből kinyomtam, mivel szinte biztos voltam benne, hogy Stan az.. Már jó párszor hívott, de egyszerűen semmi kedvem vele beszélgetni. Tudom, hogy tisztában van azzal, hogy lebukott..Őszintén szólva..Nincs elég bátorságom válaszolni a hívásaira..Még nincs. Tovább pakoltam, mikor megint megszólalt a telefonom. Az ujjam már a piroson volt mikor félszemmel megláttam, hogy Niall neve áll a képernyőn.
- Szia. - Szóltam bele gyorsan.
- Hali. Miért nyomtál ki az előbb..?
- Nem fontos..
- Hát jóó. Mit szólnál ma egy sétához ?
- Pakolnom kéne..
- Carly..Ha nincs kedved hozzá, akkor inkább azt mond. - Nagyon rendes Niall-től, hogy foglalkozik velem. Az a helyzet, hogy még magamban sem tisztáztam mit is érzek jelenleg Stan iránt.. Viszont úgy érzem, hogy Niall egyre közelebb férkőzik hozzám. Ezért sem akarok vele mostanában találkozni..Félek, hogy beleszeretek..Magam sem tudom pontosan miért, de félek.. Megbántani viszont semmi pénzért nem szeretném.
- A pakolás még várhat. Mikor megyünk ?
- Akár egy fél óra múlva..Találka a játszótéren ? - Bár nem láttam, éreztem hogy mosolyog.
- Akkor fél óra múlva. Szia. - Mosolyogva tettem le a telefonom, majd a szekrényem felé fordultam.

Az idő még mindig nagyon jó volt, szóval egy farmer rövidnadrágot és egy fehér trikót vettem fel. Mivel a felsőmön díszelgett egy bajusz, gondoltam összedobom a bajuszkollekciómat. Előkerestem a gyűrűmet és a nyakláncomat, majd magamra aggattam őket. Hajamat kiengedve hagytam és a fejemre tettem, a szintén bajuszos sapkámat. Telefonomat a zsebembe csúsztattam. Lesiettem a lépcsőn, belebújtam a rózsaszín cipőmbe, majd elindultam. Sietősen szedtem a lábaimat, mert késésben voltam.. A játszótérre érve, Niall már az egyik hintában ülve várt rám. Mikor meglátott felállt és mosolyogva elindult felém. Viszonoztam mosolyát, majd öleléssel üdvözöltük egymást.
- Jó a sapid. - Vigyorogva pöckölte meg a fejemen díszelgő kiegészítőt.
- Tudom. - Bólintottam mire felnevetett. Olyan aranyosan tud nevetni. - És amúgy merrefelé szeretnél sétálni ? - Még mindig egy helyben álltunk.
- Hát..Azon gondolkoztam, hogy akár itt is maradhatnánk.. - Billegett előre-hátra és kisfiúsan mosolygott.
- A játszón..? Felőlem..- Vigyorogva megforgattam a szemem, majd elindultam a hinta felé. Miután beleültem, hajtani kezdtem magam. Niall is helyet foglalt a másikban és lelkesen hajtotta magát, egyre gyorsabban.
- Ezt figyeld! - Mutatóujját a magasba emelte, majd még egyet lökött magán és kiugrott, helyesbítek : kirepült a hintából. Guggolva ért földet és kis híján beleborult a sáros pocsolyába. Már épp' felállni készült, mikor elvesztette az egyensúlyát és ténylegesen beleborult a tócsába. Az az arc..Minden pénzt megér! Miután kiröhögtem magam, odasétáltam hozzá.
- Minden oké ? - Vigyorogtam rá.
- Úgy néz ki..?! - Döntötte oldalra a fejét.
- Senki nem kérte, hogy ugorj ki a hintából..- Vontam meg a vállam.
- Hahaha..- Fintorgott rám, majd feltápászkodott. - Szükségem van most egy ölelésre. - Kölyökkutyus szemekkel meredt rám és kitárta a karjait. Megjegyezném : hassal esett a sárba..
- Biztos vagyok benne, hogy egy csomó lány szívesen ölelgetne téged.. - Szépen óvatosan hátrálni kezdtem. Múltkor már megjártam.. Elkezdett felém sétálni én pedig gyorsabban kezdtem el hátra fele lépkedni. Ő is gyorsított, én pedig már futottam. Tekintve, hogy a csúszda üres volt, felmásztam rá. Miután ő is elkezdett fel felé mászni, lecsúsztam és tovább futottam. Épp' hátra felé fordultam, hogy az üldözőmet sikerült e lehagynom, mikor nekirohantam a mászókának.
- Óóó basszameg..- Elkezdem simogatni a fejemet és közben Niall is utolért. Hangos nevetésben tört ki.
- Nagyon fáj ? - Lépett közelebb.
- Igen..És a te hibád.. - Persze ezt magam sem gondoltam komolyan és direkt úgy hangsúlyoztam a szavakat, hogy ezt ő is megértse.
- Nagyon sajnálom. Ölelést ? - Mosolygott rám együtt érzően. Végig néztem rajta, és a sár már bőven megszáradt szóval közelebb léptem és szorosan magamhoz öleltem.